Kaposvár Tizennyolc év után leköszönt a Mozgáskorlátozott Egyesületek Országos Szövetségének elnöki tisztéről Hegedüs Lajos kaposvári ügyvéd. Aki bő tíz éve úgy fogalmazott: a történelmi fejlődés a spártai Taigetosztól indult, s ma valahol a félúton jár az esélyegyenlőség, mondjuk így, Eldorádó felé.

– Most melyikhez járnak közelebb?

– Az elmúlt években öles léptekkel haladtunk a Taigetosz felé – felelte Hegedüs Lajos. – A gazdasági válság kitörése óta rendkívül sokat romlott a helyzet.

– Ennyit számít a pénz?

– Az anyagi helyzet a döntéshozókon múlik, az ő fejükben pedig nem sikerült rendet tenni. Jövőre 3,6 milliárd forintból gazdálkodhat a támogatói szolgálat, ami az idei 2,6 milliárdhoz képest előrelépés. Viszont 2009-ben kilencmilliárdot kaptunk… A megváltozott munkaképességűek foglalkoztatási támogatása 2016-ra ötmilliárddal emelkedik, az idénre viszont ugyanennyivel csökkent. Vagyis visszaáll a 2013-as állapot, mely amúgy a 2011-es minimálbérre lett kiszámítva. Ennek ellenére a kormányzati kommunikáció szerint emelkedik a támogatásunk.

– Legalább az akadálymentesítés megvalósult? Először 2005-re kellett volna lezárulnia, aztán szépen tologatni kezdték a határidőket…

– …és végül eltörölték… A törvény szerint majd a kormány határoz meg időpontokat, csak éppen ilyen még előkészítés alatt sincsen. De ez talán a legkisebb probléma, hiszen az uniós támogatások felhasználásánál előírás az akadálymentesség, s ezek többé-kevésbé megvalósulnak, A hazai építési törvény is ugyanezt mondja ki: na, itt azért a kivitelezések során már akadnak érdekes dolgok.

– És a tömegközlekedés?

– A helyi járatú buszoknál látható az előrelépés, igaz, mivel Nyugaton komolyan veszik az esélyegyenlőséget, a gyártók már csak alacsony padlójú járművekkel jönnek ki. A távolsági közlekedésben viszont idehaza egyetlen ilyen sincs!

– Megtehetik a cégek?

– Ilyen a gondolkodásmód, arra van pénz, amire a döntéshozók azt mondják: ez kell. Vagyis akár juthatna is erre a területre, ha kapna némi prioritást. A stadionokra például jut…

– Ilyenkor kell vernie az asztalt az érdekvédelmi szervek képviselőinek.

– Csak éppen nincs kinek. MEOSZ-elnökként korábban tizenegy miniszterrel volt kapcsolatom, 2010 óta viszont nem találkoztam a szakminiszterrel. Aki még a fogyatékosügyi tanács üléseire sem jött el, noha ő az elnök. Ez a hozzáállás azért tükröz egyfajta értékrendet… Ahogyan az is, hogy a sajtóból tudjuk meg: a gyógyászati segédeszköz-rendszert átalakítják, s 15 milliárdot kivonnak a területről. Mondtam az államtitkárnak, mi vagyunk a legfőbb érintettek, 220 ezer embert érint a kérdés, nem kellett volna szólniuk?

– A közel két évtized alatt melyik volt a legjobb időszak?

– Az első Fidesz-kormányé. Akkor lépett életbe az esélyegyenlőségi törvény, rengeteg támogatást vezettek be, folyamatos volt a kommunikáció. Harrach Péter miniszterként negyedévente leült velünk egyeztetni. Utána 2009-ig nagyjából stagnált a helyzet, azóta folyamatos a visszalépés. Kirakatintézkedések születnek, melyek néhány száz embernek kedveznek, százezrek számára károsak. Az elmúlt hat év szélmalomharc volt, próbáltuk lassítani a romlást.

– Azért csak akadt valami pozitívum is az elnöksége alatt…

– A társadalmi gondolkodás jelentősen megváltozott, ahogy a fogyatékos ügyek ismertsége is. Csakhogy ennek a haszna hosszabb távon érződik majd. Jelenleg azért még ott tartunk, hogy az autós azért nem áll a mozgáskorlátozott parkolóba, mert fél a büntetéstől. Egy osztrák azért, mert tudja, másoknak van szüksége a helyre… S az is igaz, ha azt kérdeznék az emberektől, jusson-e több pénz erre a területre, nem biztos, hogy igent mondanának.

– Támogatunk, de csak ha nem kerül semmibe?

– Ez az elmúlt évek politikai kommunikációjának egyik következménye: azt sulykolták, a megváltozott munkaképességűek jelentős része csaló. Azt már senki sem mondta el, hogy a felülvizsgálatok nem ezt állapították meg. Még ha a vizsgálati módszertan igencsak érdekesnek bizonyult, hiszen a gyermekparalízis áldozatairól negyven év után sikerül kimondani: nem súlyosan fogyatékosak. Az új módszer szerint hatvan százalékuk meggyógyult… És persze így nem jogosult támogatásra…