(Szeretnék előre elnézést kérni a szokatlan címadásért és bejegyzés személyes hangvételéért.)

Egy sorstársunk hívta fel a figyelmünket egy bevásárló és rendezvényközpontban megrendezendő konferenciára, melynek témája és célja az volt, hogy tegyék választhatóvá az eddig kötelező védőoltásokat, beleértve a gyermekbénulás (polio) elleni védőoltást.

Úgy gondoljuk, hogy a választható gyermekbénulás elleni védőoltásról szóló polémia alanyi jogú résztvevői vagyunk, mint a gyermekbénulás betegség túlélői, és ebben a minőségben kötelességünk megszólalni és hangot adni a véleményünknek.

Ezért elhatároztuk, hogy a konferencia színhelyén (de annak megzavarása nélkül) szelíd és jóhiszemű figyelemfelhívó akciót szervezünk. Egyenpólót nyomtattunk, szórólapot szerkesztettünk melyben felhívtuk a figyelmet a választhatóságban rejlő veszélyekre, arra, hogy a kötelező jelleg eltörlésével sok kisgyermek maradhat beoltatlan.

Számítottunk arra, hogy megjelenésünkkel zavart okozunk, számítottunk a barátságtalan fogadtatásra is, hiszen ellenvéleményt képviseltünk és erre utaltunk is a szórólapon is. De nem számítottunk a kontrolt vesztett habzó indulatra, és a megengedhetetlen trágár szidalmakra. Szörnyű és megrázó volt.

Ismétlem, a rendezvényt nem zavartuk meg, a rendezvényteremhez vezető folyosón sorakoztunk fel, nem zavartuk a közlekedést, aki akarta az elvette a felé nyújtott szórólapot, mindvégig visszafogottan és udvariasan viselkedtünk.

Végül szeretném megmagyarázni a post furcsa címét: a szórólapunk hátoldalán van fiktív el nem hangzott hozzászólás. Ennek a végén ott szerepel opcióként, hogy a beszéd előadóját az ellenvélemény miatt paradicsom dobálással honorálja a tisztelt hallgatóság.
Nos ez a valóságban megtörtént, igaz verbális paradicsom formájában, de zúdult ránk a harag és az indulat, és nem hittem volna, hogy egy verbális paradicsom okozta találat, ilyen mértékű lelki fájdalmat tud okozni.

Pedig meg sem szólaltunk…

Az 1950-es években tomboló gyermekbénulás (polio) járvány túlélői vagyunk, azok, akik egész életünkben a bénulás következményeivel küzdünk.

Szomorúan tapasztaltuk, hogy Magyarországon létezik egy csoport, amely a védőoltások kötelező jellege ellen tiltakozik. A kötelező védőoltások választhatóvá tételével ártatlan gyermekek egészségét, életét veszélyeztetnék azok a szülők, akik nem kérnek védőoltást.

Tragédia esetén hogyan számolnak el a lelkiismeretükkel?

Magyar Polio Alapítvány
www.polio.hu

Egy el nem hangzott beszéd, egy kötelező-védőoltás ellenes konferencián.

Kétéves koromban, 1958-ban fertőződtem meg a gyermekbénulást okozó polio vírussal (ekkor még nem volt hatásos védőoltás a gyermekbénulás ellen). Mindkét lábam teljesen, az egyik kezem és a légzőizmaim pedig részlegesen megbénultak. Tizennégy éves koromig különböző kórházak utókezelő osztályain éltem, az általános iskolát is ezeken helyeken végeztem el. Amíg egészséges kortársaim a játszótéren futkároztak, rajtam éppen akkor hajtották végre a sokadik – ma már tudom, hogy teljesen felesleges – korrekciós műtétet, és ha elkeseredtem, akkor nem az édesanyám vigasztalt meg, hanem egy nővér vagy gyógytornász…

Nem folytatom tovább, kérem higgyék el nekem, jól ismerem annak a sokszorosan nehezített életútnak minden egyes pillanatát, amit végig kell élnie egy gyermekbénulásban megbetegedett embernek, a gyerekkortól az időskorig. A sorsom, úgy gondolom felhatalmaz arra, hogy hiteles véleményt nyilvánítsak a kötelező gyermekbénulás elleni védőoltás elutasítása ügyében.

Tehát arra kérem, olttassa be kisgyermekét gyermekbénulás elleni védőoltással azért, hogy gyermeke az Ön szeretetében egészségesen nőjön fel. Azért, hogy Önnek karácsonykor NE kerekesszéket vagy lélegeztetőgépet kelljen „ajándékozni” kisgyermekének, hanem focilabdát, rollert vagy görkorcsolyát. Azért, hogy kisgyermeke ne legyen magányos, mint sok mozgássérült kisgyermek. Azért, hogy gyermeke sportolhasson. Azért, hogy gyermeke táncolhasson a saját esküvőjén. Azért, hogy gyermeke felnőve segítse és támogassa Önt, ha arra rászorul. És leginkább azért, hogy Ön bűntudat nélkül élhessen, mert beolttatta kisgyermekét a gyermekbénulás elleni védőoltással, ezzel megóva őt a szörnyű betegség következményeitől.

Köszönöm a türelmet, ennyit szerettem volna elmondani Önöknek. Attól, aki most velem együtt érezve megtapsolna, kérem, ne tegye. Viszont bátorítom és megértem azokat, akik kifütyülnének, esetleg megdobálnának paradicsommal, kérem őket, tegyék nyugodtan… Hiszen megzavartam egy a kötelező védőoltásokat ellenző kongresszust, azzal, hogy a hitek és tévhitek közé elhelyeztem egy darabka kijózanító valóságot.