A 2014-es amszterdami Polio Világkonferencián az egészségügyi jellegű előadásokon kívül elhangzottak érdekes élettörténetek is, pl. egy dán polios, Holger Kallehauge számolt be az életéről, ami igen tanulságos.

1951-ben lett beteg és a lélegeztetőgép mentette meg az életét, egy idő után már nem volt rá szüksége, majd 35 év után ismét lélegeztetésre szorult a PPS miatt, 15 évig csak éjszaka, majd 2003-tól 24 órára. Így dolgozott, utazott, tárgyalt, beszédeket tartott.
A dán legfelsőbb bíróság bírájaként ment nyugdíjba valamint ő volt a Polio és Baleseti sérültek Szövetségének elnöke is több, mint 40 évig. Érdekes és gazdag életet élt és él ma is (magyarként nem biztos, vagy mondjuk úgy, hogy biztos nem jutott volna mindez osztályrészül számára).

Előadásának zárómondata: A lélegeztetőmre most már mindig szükségem van, néha kicsit terhes, de soha nem ellenség. Sokkal többet ad, mint amennyit elvesz. Lélegeztetővel boldogulni az életben most olyan, mint egy jó baráttal való utazás.