– Magyarországon a gyermekkori védőoltások több emberöltő óta kötelezőek. Választási lehetőség híján kiket és miért kellene győzködni az immunizálás szükségességéről?

– Kötelezőség ide vagy oda, demokráciában hozzáférhető és hiteles tájékoztatással kellene meggyőzni az érdeklődőket, hogy az oltás előnyei toronymagasan felülmúlják a mellékhatás-kockázatokat. Ám a meggyőzés és a tájékoztatás ma nem éppen egészségpolitikai prioritás. A blogom elindításának fontos motivációja volt, hogy a hivatalos szervek honlapjain néhány ex katedra kijelentésen túl alig van érdemi olvasnivaló ebben a témában. Jellemző a hatósági gondolkodásmódra, hogy amikor nemrég az ajánlottból a kötelezőbe sorolták át a pneumococcus elleni vakcinát, egyetlen sor indoklást vagy magyarázatot sem fűztek a döntéshez. Sőt az egészségügyért felelős államtitkárság kabinetfőnöke azzal érvelt, hogy azért lett kötelező, mert a használata már így is majdnem elérte a 100 százalékot. Remek, csak szerintem ez éppen az ellenkezőjére érv: akkor minek kötelezővé tenni?

– Ezek szerint ráhagyná a szülőkre, hogy szabadon döntsenek, beoltatják-e a csemetéiket? A hivatalos álláspont szerint az effajta liberalizmus alapjaiban rendítené meg a világ élvonalában álló hazai járványügyi védekezést.

– Nyilván megrendítené, tehát rosszabb járványügyi helyzetbe kerülnénk. Tömegek persze nem halnának meg, de sokkal több megbetegedés és vele járó szövődmény lenne. Másrészt, ha nem kötelezünk, azzal jobban tiszteletben tartjuk az emberi autonómiát. Itt tehát két, egyaránt respektálandó érték kerül konfliktusba, és igen kényes kérdés, mennyi többletmegbetegedésnek, többletszenvedésnek tehetjük ki a gyerekeinket azért, hogy az emberi autonómia jobban érvényesüljön. Szemben egyes védőoltás-ellenes beállításokkal, nem arról van szó, hogy az oltás azért kötelező, mert „jónak” tartják. Milliónyi más egészségügyi technológiát is jónak tartanak, mégsem kényszerítenek az igénybevételükre. Ott van a különbség, hogy a beoltatlanság mások egészségét is befolyásolhatja. Márpedig a legliberálisabb alapelv is azt mondja, hogy minden ember szabadsága addig tart, ahol a másik emberé kezdődik.

– Történik bármi is akkor, ha néhány megrögzötten oltásellenes szülő gyermeke kimarad a védelemből?

– A tömeges vakcináció egyik értelme éppen az, hogy azok is védetté váljanak, akiket valamilyen okból – például életkoruk vagy betegségük miatt – nem lehet beoltani, illetve az oltással kialakított védelem sem mindig és mindenkinél tökéletes. Többek között emiatt teljesen fals a védőoltás-ellenesek azon érvelése, hogy ne aggódjanak miattuk a többiek, hiszen ők úgyis védettek az oltásnak köszönhetően. Ha a társadalom többsége részesült az oltásban, akkor szerencsére az „önhibájukon kívül” védetlenek sem fertőződhetnek meg, egész egyszerűen azért, mert nincs kitől elkapniuk a betegséget. Ezt nevezik nyájimmunitásnak. Ez a helyzet ma nálunk például a kanyaró esetében: hiába jön ide mondjuk német vagy román kanyarós (évről évre elő is fordul ilyen behurcolás), hazánkban nem alakul ki járvány. Nem úgy, mint Németországban: ők most tartanak az idei 2031. kanyarós megbetegedésnél, mi nullánál. Megjegyzem, az országosan számolt átoltottság ott sem rossz: a járványok tipikusan olyan gyermekközösségekben ütik fel a fejüket, ahol jóval országos átlag alatti a védettség. Epidemiológiai modellekkel azt is meg lehet határozni, hogy mekkora átoltottság kell a nyájimmunitás fenntartásához. Vagyis ha valamiért – például a védőoltás-ellenesek által terjesztett tévhitek és félrevezető közlések miatt – az oltottak aránya e szint alá esik, akkor kitörhetnek járványok. Márpedig ez esetben az önhibájukon kívül oltási védelem nélkül maradottak is megbetegedhetnek, már csak ezért sem hivatkozhatnak a védőoltás-ellenesek arra, hogy ők nem befolyásolnak másokat, csak azt szeretnék, ha békén hagynák őket.

– Ha jól veszem ki a könyvéből, annak megírására is az oltás körüli tévhitek inspirálták. Miből fakad az ellenkezés, kikből áll az oltásellenes tábor?

– Bár sokszor kényelmes lenne azt gondolni, hogy az oltásellenesek homogén, sült bolondokból álló masszát alkotnak, ez nem így van. Úgy gondolom, a többségük jóhiszeműen próbálja lebeszélni embertársait a meggyőződése szerint veszélyes vakcinákról. Persze akadnak csalók, anyagi haszonszerzés érdekében pánikot keltők is – például akik diagnosztizálnak gyerekeket oltás okozta „károsodásokkal”, majd, minő szerencsés véletlen, épp kínálnak is szert azok kezelésére, nem két fillérért. A védőoltások paradox módon éppen a sikerességük miatt kerültek nehéz helyzetbe: elmúlt a félelemérzet a fertőző betegségekkel szemben. Már csak a hatvan vagy inkább a hetven év felettiek emlékeznek, mekkora rettegést okozott a gyermekbénulás-járvány az országban. A páni félelemben élő szülők bármit megadtak volna azért, hogy a gyermeküket immunizálják. Mára, a betegségek elmaradásával – általában épp az oltásoknak köszönhetően –, sokak számára vált csupán elméletivé a védőoltások hatása. Azt is tipikusnak látom, hogy megingott az emberek bizalma az intézményekben, de a tudományban is. Az orvostudomány bonyolulttá, követhetetlenné vált, egyre többen vevők a rövid, leegyszerűsítő magyarázatokra. Ez pedig dől az internetről, ahonnan a fiatal szülők nem kis része beszerzi egészségügyi ismereteit.

– Van, hogy a legsötétebb gyanúkat híres tudósok, nemzetközi kutatások erősítik. Ki ne kapna frászt azoktól a hírektől, amelyek súlyos egészségkárosodással vagy halállal végződő esetekről számolnak be?

– Olyan világban élünk, amelyben kritikus gondolkodás nélkül könnyen rosszul járhatunk. Azt hiszem, az iskolának lenne az egyik fő feladata ennek megtanítása. És nem csak védőoltásügyben. Mert – maradva most a szűkebb területemnél – megpróbálnak minket átverni a védőoltás-ellenesek, a különféle kuruzslók, de a gyógyszergyárak is. Csak akkor tudunk eligazodni, ha az állításokat tudományos módszertan szerint, kritikusan értékeljük. Az internet fantasztikus tárháza az ismereteknek, de a tömegmanipuláláshoz is kitűnő eszköz. Úgy látom, mi rendkívüli hátrányban vagyunk a modern média, különösen a bulvár viszonyai mellett. A védőoltás-ellenesek egymondatos, ütős, húsz másodpercben elmondható félrevezetéseket fogalmaznak meg. Én, ha nekiállok az ilyet cáfolni, ennyi idő alatt az első mondatom első tagmondatának feléig sem jutok el. Olyat is olvastam nemrég, hogy „lám, a humán papillomavírus elleni, méhnyakrákot megelőző oltás számos halálesetet okozott az USA-ban”. Még a hivatkozás is ott szerepelt: az oltás törzskönyvezésekor elvégzett vizsgálat, amely szerint 21-en haltak meg. És csakugyan, a hivatkozott oldalon megtaláltam: „az oltott csoportban 21 halál”. Kicsit lejjebb görgetve az oldalt kiderült, hogy az érintettek halálának fő okai: gépjárműbaleset, öngyilkosság, kábítószer-túladagolás, lőfegyver okozta sérülés.

– A legmeggyőzőbb érv talán mégis az, hogy az ismerős ismerőse tanúja volt, látta, hallotta, hogy egy gyerek meghalt vagy megbetegedett az oltás után. Erre is van válasza?

– Ez a legérzékenyebb kérdés, ami a témában felmerülhet, ezt személyesen is többször tapasztaltam. Két dolog van, amit világosan rögzíteni kell. Az egyik, hogy minden ilyen esetben mélyen együtt érzek a családdal. A másik, hogy kérdés, valóban az oltás okozta-e a betegséget vagy a halált. Épp a beteg gyerekek példája arra kötelez, hogy ezt a legaprólékosabban vizsgáljuk meg. Sajnos az összefüggésre csak ritkán tudunk bizonyítékot szerezni akár pró, akár kontra. Ha valamelyik oltásról azt mondjuk, nem okoz egy bizonyos betegséget, az nem azt jelenti, hogy az oltás után az nem fordul elő, hanem hogy nem fordul elő többször, mint oltás híján. De ettől még van oltás utáni megbetegedés! Ezek mutogatása a fenti kontextus nélkül egyszerű manipuláció. A kérdést tehát csak úgy lehet vizsgálni, ha szisztematikusan hasonlítjuk össze például azt, hogy adott betegség kockázata nagyobb-e az oltottakban. Ezt megtették, számos oltással és számos betegséggel, például az autizmussal vagy a cukorbetegséggel kapcsolatban különböző kutatócsoportok, különböző országokban, különböző módszerekkel, néha sok millió gyereket bevonva, és a válasz egyöntetűen negatív lett. Ettől persze az ilyen kérdéseket vizsgálni kell – de csak a tények, és nem a rémhírek, manipulációk alapján. Ha nem ezt tesszük, akkor elsősorban épp a gyerekeknek ártunk.